Hali Skacook!
Ne haragudjatok a késésért, nem feledkeztem el rólatok! :) Hogy teltek az ünnepek? Arra sem esett még a hó? Borzasztó ez az időjárás, egyszerűen kiszámíthatatlan. Na de mindegy is. Itt a rész! :D
Jó olvasást Drágáim!
Puszii :)
Tegnap erre szükségem volt! Nem érdekelnek a következmények sem. Sőt, mi több, örülök, hogy megismertem Zaynt. Életem egyik legjobb csókját kaptam tőle. És Niall is aranyos volt, lehettünk volna barátok úgy érzem, de nagyon távolságtartóak a többiek, ráadásul az egész olyan furcsa volt. Na mindegy, most azt hiszem felhívom a házi telefonról Masont. S bár a hogyléte miatt hívom fel, biztos vagyok benne, az éjszakáját is el fogja mesélni…
Az emeletre futottam, lepakoltam a szobámba a táskámat, majd elővettem Zayn pulcsiját, betettem a mosógépbe, gondoltam, ha elhozza a telefont, vagy én megyek el érte, legalább oda tudom neki adni. Hisz ahogy elnézem elég márkás egy pulóver, nem szeretném, ha miattam kellene lemondania róla.
Tárcsáztam Mason számát, aki egyetlen kicsöngés után fel is vette.
- Tudod te mennyit hívtalak már?! – rivallt rám. – Hol a francba voltál, Hope? – kissé megijedtem tőle. Nem vagyok hozzá szokva ehhez a stílusához. Megrémültem, hisz korábban nem szokott így viselkedni. Legalábbis mostanában…
- Megvagyok, semmi bajom – igyekeztem megnyugtatni. – Tegnap… kissé kiütöttem magam. Hosszú sztori, de ne aggódj, tényleg semmi baj. Élek és virulok.
- És a telefonodat hol hagytad? – enyhült meg egy kicsit a hangja.
- Ez egy… hát elég hosszú sztori – nevettem fel kínomban, miközben Zayn csokoládébarna szemei lebegtek szemem előtt.
- Fél óra múlva nálad vagyok – tette le a telefont sóhajtva. Biztos vagyok benn, hogy a szemeit is megforgatta. Ismerem már annyira. Ha félt valakit, vadállattá tud változni és az a tudat, hogy tényleg aggódott értem, melegséggel töltött el. Tényleg szó nélkül hagytam ott tegnap, így megérdemlek még egy fej leüvöltést, mert tudom, ahogy belép az ajtón, az lesz az első dolga. De még mindig hallgatom azt, mint hogy a csókunkat elemezzem vele. Meg kell hagyni, isteni csók volt, és még sokkal józanabban állapotban voltam, mint mikor Zaynnel smároltam, de barátok vagyunk, és nem fogom tönkretenni a kapcsolatunkat.
Az alatt a fél óra alatt, rendbe szedtem a házat, letusoltam (igen, még egyszer is), fogat mostam, felvettem a kedvenc melegítő nadrágomat, és beterpeszkedtem a tévé elé egy jó nagy adag fagyival. Fogmosás után rettentő a fagyi, ez köztudott. Nekem mégsem számított, le kellet hűtenem magam a forró fürdő után. Magam elé vettem a laptopot és beírtam a keresőbe: Zayn Malik
Az eredményt nem tudtam megnézni, mert abban a pillanatban szólalt meg a csengő, ahogy entert nyomtam.
- Megyeeeeek! – sipítottam, miközben egy újabb kanál fagyit tömtem a számba.
- Hope! – összehúztam magam. Mason szúrós tekintettel méregetett, ami sosem jelentett jót. – A francokat idegesítesz!
Majd egy olyan pillanat következett, amire nem számítottam. Magához rántott, és szorosan megölelt. Annyira jól esett az ölelése. Olyan szorosan fogtam közre, mintha csak az életem múlna rajta. Nekem nagyon sokat jelent ez a srác és annyira boldog vagyok, hogy itt van mellettem és vigyáz rám.
- Azt hittem valami bajod esett már, ilyet többet az életbe ne csinálj! Hallod?! – nézett mélyen szemembe, mire tétován bólintottam.
- Ne haragudj. Nem akartam, hogy izgulj miattam – mondtam, miközben a nappaliba mentünk. Erősen szemezett a fagyimmal, de én elkaptam előle, még mielőtt beleevett volna.
- Hozok egyet neked is, de ezt meg nem kapod! Az utolsó csokis! – szorítottam magamhoz, mint a legféltettebb kincset a világon. Szemet forgatva bólintott egyet, majd elmosolyodott. Gyorsan kifutottam a konyhába, előhalásztam neki is egy kisebb dobozt, kanalat ragadtam és bevittem neki a nappaliba.
- Ne mondd már, hogy te is rászoktál erre az idióta bandára… - szólt a laptop mögül. Furán néztem rá, fogalmam sincs miről beszél.
- Itt a fagyid, és milyen bandáról beszélsz te? – huppantam le mellé a kanapéra, hogy még jobban szemügyre vegyem azt a titokzatos bandát, amire állítólag rákaptam.
Felém fordította a gépet, én pedig nem kaptam levegőt. Ez nem lehet igaz! A képernyővel szemeztem. Egyszerűen… képtelenség! Most már tudom, honnan voltak olyan ismerősek. One Direction?! Tényleg?! Akkor Zayn Malik menjen a francba! Elegem van a hazugságokból! Nem, ezt nem titkolta el, Niall el akarta mondani, most már tudom, de ő elhallgattatta! Harry biztosan azt hitte képben vagyok, de Zayn tudta, hogy fogalmam sincs az egészről! Idióta vagyok, egy idióta! A világ egyik leghírhedtebb bandáját sem vagyok felismerni, mikor a csapból is ők folynak?!
- Hope! Itt vagy? – lengette meg kezét előttem Mason.
- Nem – nyögtem ki, majd a fagyimból idegesen egy hatalmas adagot a számba tömtem. A mellettem ülő srác értetlenül bámult rám, de azért ő is ugyan így tett.
- Akkor mi a baj? – sandított felém óvatosan, fél szemmel. Ordíthatnékom támadt, de tudtam, semmi jogom, hogy Masonön vezessem le az idegességem. Nem érdemli meg, miután ennyit idegeskedett miattam.
- A baj csupán annyi, hogy Zayn Malik egy idióta seggfej! – válaszoltam ingerülten, majd lecsaptam a laptop tetejét.
- Ő is abban az izében... abban a bandában van, ugye?
- Ezek szerint abban! – dobtam el egy kezembe kerülő párnát a szoba másik végében.
- Hope, nyugi van. Elmondanád, mi a bajod? Csak nem te is társulsz az ugrándozó tizenévesekhez? – kérdezte flegmán, amin felhúztam magam. Tudom, nem az ő hibája, csak szeretne segíteni, de kell valaki, akin kitölthetem a feszültségem.
- Tegnap ezzel az idiótával smároltam holt részegen, az van! – Az álla leesett. Teljesen lefagyott. – Aztán állítólag elájultam, annyira kiütöttem magam, hazavitt magához, reggel pedig haza hozott.
- De nem csinált veled semmit, ugye? – hajolt közelebb és mélyen a szemembe nézett. Ugyan, már csak az kellet volna!
- Nem, Mason, nem csinált semmit, ne aggódj – mosolyodtam el. Annyira jól esett, hogy így aggódott értem. Akár egy gondoskodó bátyus.
- Akkor… ez egy viszonylag rendes cselekedet volt tőle… - mondta, miközben a szájába tömte a fagyit. Na, nehogy már a pártája álljon! Attól még, hogy mind a ketten pasik semmi közös nincs bennük! Jobban esne, ha az én lelkemet ápolná.
- Nem! Rohadtul nem! – csattantam fel. Nem te voltál ott Mason, és nem veled üvöltött, aztán meg bolondított magába a kedves, aztán rejtélyesnek tűnő dolgaival. Bolondított magába? Nem… ezt nem így értettem…
- Sosem vittem még haza egy lányt sem… sőt ok nélkül haza sem vittem volna. Persze te más vagy – tette fel védekezően a kezét, mivel elég szúrós szemekkel néztem rá. Hát voltaképpen nem ezért akartam fejbe vágni, hanem mert érveket hozott fel Zayn mellett.
- Tudod mit?! Ezzel nem segítesz semmit, nem zárhatnánk csak úgy egyszerűen le ezt a kibaszott témát?!
- Oké. Tegnap miért csókoltál meg? – vigyorodott el, amitől nekem pír öntötte el az arcom. Meggondoltam magam, inkább ordítok vele egy idiótáról, mint sem erről a témáról beszélgessek.
- Én… én nem is – habogtam össze-vissza.
