Hellooo Mindenkinek! :)))
El sem hiszem.. már 90 látogatónál tartunk! Köszönöm szépen! :)
Amint látjátok egy újabb résszel érkeztem, de had ragadjam meg az alkalmat és kívánjak mindenkinek Békés és Kellemes Ünnepeket!! :)
Akkor jó olvasást és remélem tetszeni fog a rész! Pusziii <33
- Mintha már hallottam volna. Az lehetséges, hogy hallottam már a nevedet?
- Van egy zeneka… aúúú ! – ordított fel Niall, mert Mr. Barna oldalba vágta. Na jó, ez kezd egyre különösebb lenni.
- Nem, még nem találkoztunk – válaszolt Zayn, majd szigorúan a szőkeségre nézett.
- Igen, összekevertelek valakivel valószínűleg – felelte Niall, és inkább leült, tovább folytatta a csirkeszárnyak majszolását.
- Pedig… mindegy. Hát… okééé – válaszoltam elhúzva az é betűt. – Szóval, akkor hazaviszel? – néztem Zaynre. A nevét igyekeztem a fejembe vésni, hisz egy lány nem mindennap találkozik ilyen eszméletlenül dögös sráccal.
- Persze, ha gondolod, már indulhatunk is – rugaszkodott el a pulttól, a nappali fele vette az irányt. – Várj meg itt, lehozom a kocsikulcsot – utasított, én meg kelletlenül bólintottam.
Komolyan, mintha egy kisgyerek lennék… Leültem a kanapéra, és vártam míg Zayn megérkezik. Egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó, és egy göndör hajú, vidám srác lépett be rajta.
- Megjöttem! – na jó, most már tényleg össze vagyok zavarodva. Ha ők nem tesók… akkor? Fogalmam sincs, majd a neten utána keresek azt hiszem, amint hazaérek és beszéltem Masonnel, hogy minden rendben van-e.
- Á, szia – húzta fél oldalas mosolyra a száját, majd végig nézett rajtam. – Harry Styles – nyújtotta a kezét, amit természetesen elfogadtam.
- Hope Winslet – mosolyogtam rá szélesen. Meg kell mondani, ennek a srácnak a mosolya egyszerűen elragadó.
- És… ki is vagy te pontosan? Ha nem vagyok túl tolakodó – ült le mellém a kanapéra, miközben levette a cipőjét.
- Öhm… ez egy érdekes történet – nevettem fel kínomban. – Az egész egy buliban kezdődött…
- Meg van a kulcs, mehet…ünk. Hello Harry, azt hittük már sose érsz haza – vágtázott le villám gyorsan az emeletről Zayn és húzott fel a kanapéról, miközben a göndörkét figyelte.
- Ja igen… ez is egy érdekes történet. De először Hope mesél – mosolyodott el. Elég kínosan éreztem magam, tudtam, hogy Zayn alig várja, hogy lelépjünk végre, én pedig nem szerettem volna nagyobb feszültséget okozni.
- Ne haragudj, de nekem már mennem kéne. Zayn? – néztem rá, aki kifújta az eddig benntartott levegőjét. Miközben húzott maga után, utoljára visszanéztem a göndörkére, aki igencsak merev és kemény tekintettel figyelt minket.
- Igen, mi mentünk. Csősztök – köszönt el, majd szó szerint kézen fogva rángatott ki. Azonban nem a bejárat felé mentünk. Egy ajtón át a garázsba kötöttünk ki, ahol rengeteg kocsi állt. Nekem pedig még a szavam is elállt. Egyszerűen megőrültem az autókért. Természetesen, mint a legtöbb lány, én sem tudtam róluk sok mindent, de szerettem a nagy, elegáns, modern autókat. Eddig szinte fel sem tűnt, hogy magassarkúba voltam, mert szinte végig csak ültem, vagy egy helyben toporogtam, de a barnával nem tudtam már tartani a tempót. Szabályosan futott.
- Héj, nem lehetne kicsit lassabban?! – csattantam fel. Egyszerűen a falra mászok a folyamatos hangulat változásaitól!
- Ne haragudj – engedte el a kezem, majd lassabb tempóra váltott. Egy fekete kocsihoz vezetett, aminek az ablakai le voltak sötétítve. A márkáját nem tudtam volna megmondani, de határozottan tetszett a kocsi. Kinyitotta az ajtót, beszálltam egy apró mosoly kíséretében, majd ő is beszállt. Barna szemeiben teljesen mást láttam, mint reggel, vagy mint a konyhában. Inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor a fürdőszobában veszekedtünk. Ennyire ne lenne jóba Harryvel? Pedig rendes srácnak tűnik. Na, mindegy, ez nem az én dolgom. Most hazavisz, és utána az életben nem fogunk találkozni.
- Hol laksz? – kérdezte, miközben beindította a motort. Elmondtam neki a címet, aztán az út további részét csöndbe tettük meg. Ez az egész nap egy hatalmas rejtély. Semmit sem értettem, de lehet, hogy jobb is így. Viszont legalább megtudtam, hogy cigizik. Nem mondom, hogy nem néztem volna ki belőle, de meglepett.
- A következő ház lesz az – motyogtam, miközben egy kisebb családi házra böktem. Ő megállt, én pedig szólásra nyitottam számat. – Sajnálom, ha gondot okoztam. Nem voltam még részeg… legalábbis ennyire nem. Mindenesetre köszönöm a fürdőt és, hogy hazahoztál. Hát… szia – nyitottam ki az ajtót.
- Hope! – szólított meg, aminek következtében rá emeltem a tekintetem. – Kérlek ne beszélj senkinek se rólunk. Tudom, hogy megteszed, s bár most nem érted, miért mondom ezt, később úgy is rá fogsz jönni. Örülök, hogy találkoztunk – engedett el egy mosolyt, amitől kirázott a hideg. Bólintottam, majd kiszálltam az autóból.
Egyet meg kell hagyni, érdekes egy srác Zayn, teli rejtéllyel. Egyszerűen nem lehet kiigazodni rajta. Ez az ami vonz benne. Mégis hogy érthette, hogy majd rájövök? És örül, hogy megismert? Teljesen összezavart. Az elején még szinte szó szerint ki akart rúgni a házából. Na, majd utána nézek az interneten. Most viszont felhívom Masont.
A táskámba nyúltam, a telefonomért, de nem abban a cipzáros részben volt, ahova mindig tenni szoktam. Nem hagyhattam ott! Képtelenség! Már szinte a bejáratnál kiborítottam mindent a táskámból, de a telefonom csak nem volt benne. Ó a francba! Ott hagytam a mosdókagylón. Nem hiszem el… Most mégis mi a francot csináljak? Nagyjából tudom, merre lakik Zayn, de Londonnak azt a környékét nem ismerem, eltévedni meg nem szeretnék. Csak észre veszi Mr. barna és utánam hozza… ha nem, akkor meg holnap útnak indulok, és felkeresem.
- Megjöttem! – ordítottam el magam, ahogy beértem a házba, kibújtam a magassarkúmból (végre valahára), levettem Zayn pulcsiját, majd a táskámba dugtam, nehogy meglássa bárki is, aki itthon van. – Hahó! – szóltam még egyszer, de válasz, ugyan úgy, mint az előzőre, most sem érkezett. Ezek szerint egyedül vagyok. Ismét. Bár ezen már nem is csodálkozom. Az ok, amiért a földig ittam magam előző este a szüleim voltak. Vacsora közben kijelentették, hogy elválnak, mert apám gyereket vár valakitől, ráadásul anyámnak is van valakije… Ennyit a bizalomról és a sosem hazudunk egymásnak szövegről. Gyűlölöm őket, mert hazudtak! S bár eddig sem foglalkoztak velem, ezek után sem fognak. Még ennyit sem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése