2013. november 2., szombat

1. fejezet





Üdvözlök minden kedves Olvasót! :)
Remélem tetszeni fog nektek a történet, és remélem továbbra is olvasóim maradtok. :)
Puszi



- Nem lehetne kicsit hangosabbra venni a zenét? – üvöltöttem túl, a már így is eléggé hangosan szóló dalt, de nekem ez sem volt elég. A zene átjárta az egész testem, és még jobban akartam táncolni, elfelejteni a kínt, a zene és alkohol mámorában elveszni. Semmi másra nem vágytam jobban, csak arra, hogy ma kitombolhassam magam. Ma nincsenek határok! Ezzel az elv alapján jöttem el a házibuliba, és igyekeztem is tartani magam hozzá. Őszintén megmondva, fogalmam sincs, kinél vagyok, azt sem tudom, hogy kikkel, egyedül Masont ismerem és ez így tökéletes is. Nem kellenek nekem visszafogott barátok. Ha máskor szükségem is van egy-kettőre, ma este biztosan nem! Ezt határozottan állíthatom!
- Ennél hangosabbra? – igyekezett túlordítani a zenét Mason. A kérdésére elmosolyodtam, és egy hatalmasat bólintottam. Talán hiba volt, hiszen megingott az egyensúlyom és a karjába zuhantam. Még szerencse, hogy ennyire jók a reflexei. Nem a földre, hanem a karjába pottyantam. Bódultan felnéztem Masonre, aki csak szemet forgatva nevetett a szerencsétlenségemen, majd talpra állított, és folytatódott a party.
Nem érdekelt a már így sem beszámítható állapotom, ma este ki akartam rúgni a hámból! Teljesen átadtam magam a zenének, és ritmusra ráztam a csípőmet.
Egy darabig még ment, de jobbnak láttam inni egy keveset még, nehogy véletlenül is kijózanodjak, és ismét a fájdalmas kínnak adjam át magam. Jelezni akartam barátomnak, hogy felkeresem a bárpultot, de éppen egy szőke csaj szájában kutakodott valami után, így inkább hagytam, és a már tervezett úti célomhoz indultam.
Nehézkesen, de végül eredményesen elértem kitűzött célomhoz. Büszke fejjel vágtam le magam egy bárszékre, majd töltöttem magamnak egy vodkának kinéző italt. Amint lehúztam, rájöttem, hogy még sosem ittam ilyen alkoholt, így fogalmam sincs mi lehetett, de hogy piszok erős volt, az is biztos. Ennek örömére ittam még egy pohárkával, majd igyekeztem Masonhöz visszatalálni. Azonban, alighogy fel álltam, egy nagyon helyes, barna hajú srác állta az utamat. Vágyakozón nézett végig rajtam, aminek következtében én hatalmas mosolyra húztam a számat. Gondoltam kicsit játszadozok vele. Kisimítottam az arcomból egy tincset, beharaptam a szám szélét, ahogyan végignéztem rajta, aztán kikerültem. Biztos voltam benn, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, és igazam is lett. Csuklómnál fogva kecsesen, gyengéden, azonban szenvedélyesen visszahúzott. Féloldalas mosolyra húzta a száját, amint testem övéhez ért. Eleinte lassan mozogtunk a zenére, de elvesztem gyönyörű csokoládé barna szemeiben, így nem nagyon tudtam a ritmusra figyelni. Észre vettem, hogy közeledik ajkaival, de nem hagytam magam. Nem adom meg senkinek sem ilyen könnyen magam. Aki akar, az egy kicsit is, de küzd! Bár a részegség szélén állva, ki tudja mennyire kell értem harcolni, de ez most egy másik kérdés.
Amint mondtam már, ma nincsenek határok! Megfordultam és csípőmet ágyékának nyomtam, úgy táncoltam. Amint megéreztem férfiasságát, egyből vágy öntötte el testem. Tudtam, nem vagyok neki közömbös, még ha csak egy éjszakára is szán. Én sem szándékoztam komolyabb kapcsolatokba belekerülni, mindössze egyetlen éjszaka alatt. Egy kicsit játszok vele, aztán az enyém lesz, ennyire egyszerű a szabály.
A barna hajú nem bírta sokáig, jelezve ezt azzal is, hogy a nyakamból félre tolta  a hajam, és apró, azonban lágy, és szenvedélyes csókokkal hintette be. Ő is elég spicces állapotban volt már, így nem volt kérdéses, hogy meg fogom kapni.
Engedtem neki, hogy azt tegye, amit csak szeretne, hisz a nyakam az egyik nagy gyenge pontom. Ha azt valaki kifogja, nyert ügye van. Lassan megfordultam, hogy szembekerülhessek vele, és be kell vallanom, tényleg azt a reakciót kaptam, amire számítottam. Vágytól csillogó szemei azt hiszem mindent elárultak.
Gondoltam megmutatom a tánctudásom, de sikertelenül sült el az egész, mert a nemrégiben ivott 2 pohár lötty hatása a fejembe szállt, és ismét majdnem elestem volna, ha az idegen nem kap el. Egy bocsit elnyökögtem, majd a nyakába kapaszkodtam, miközben ő újra nekilátott nyakam kényeztetéséhez. Éreztem, hogy a lábaim meginogtak alattam, a fejem lüktetett, nem éreztem a végtagjaim, csak a vágy ami számított.
Az utolsó biztos pont, amire emlékszem, hogy megcsókolt, de úgy, ahogy még azelőtt soha senki. Fergetegesen csókolt a barna. Azt hiszem így fogom hívni, ha erre egyáltalán holnap emlékezni fogok. S bár korábban ebben nem volt akkora tapasztalatom, nem bánom, később legalább lesz viszonyítási alapom, milyen a jó és rossz csók. Egy pillanatra elhúzódzkodott a srác, a szemeimbe nézett, de ezt a hibát én is elkövettem, ugyanis elolvadtam gyönyörű csokoládébarna szemeitől, majd ismét megcsókolt….



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése