3. fejezet

Hiii! :)
A tervezettnél előbb sikerült részt hoznom, aminek remélem örülni fogtok! :)
Akkor hát íme: a kis történetem folytatása.
Millió puszii



- Ó a francba! – szitkozódott a barna hajú. Eddig még észre sem vettem, hogy végre képes volt felkelni. Legalább ő el fogja mesélni -bízom benne-, hogy mégis mit keresek én itt.
- Azt hiszem… mi mentünk. – szólalt meg a barna hajú magával vonszolva Niallt. S bár még mindig tátott szájjal nézett ránk, az ajtót becsukta. Az iménti jelenet eléggé felzaklatott ahhoz, hogy ordítva támadjam le a most már ébren levő barnát.
- Mégis, hogy a francba kerülök én ide?! – tettem fel az első, és azt hiszem egyetlen találó kérdést.
Hiba volt talán ennyire üvöltenem, mert a fejem annyira megfájdult, hogy visszadőltem az ágyba. Ezen a srác elmosolyodott, amin én még jobban felhúztam magam. Szerintem ez egy rohadtul nem vicces szituáció, szóval örülnék, ha végre válaszolna az egyetlen, viszonylag normálisan feltett kérdésemre!
– Szóval?! – sandítottam rá féloldalasan, mikor még láttam, hogy még mindig mosolyog.
- Tegnap este valahogy másabb voltál – válaszolt egy grimasz kíséretében. Kezd nagyon elegem lenni. Na ezért nem fogok többet berúgni! Még van pofája sértegetni is ennek a majomnak?! Masont akarom! Most! Azt szeretném, ha hazavinne, és egy jót röhögnénk a tegnap estén. Semmi mást. Nincs szükségem idegen idiótákra, sem egy olyan srácra, akivel együtt töltöttem az estét valamilyen formában.
- Nem tudom feltűnt-e, de holtrészeg voltam – vágtam egy grimaszt, majd visszahúztam a fejemre a takarót. Tudom, most fel kellene állnom, és hazamenni, de amíg nem fogom megtudni mi történt, nem fog ez bekövetkezni! Ezt biztosra állíthatom!
A másik… fogalmam sincs hol vagyok és hogy kerülhetnék haza.
Olyan kellemes sötétség volt a takaró alatt, nem is akartam kijönni onnan. Úgy éreztem magam, mint egy kislány. Mint egy makacs kislány. Ráadásul jogosan makacskodó kislány. Vagy ki tudja… szerintem jogosan.
Azonban Mr. Barnaság felrántotta a takarót, de ahelyett, hogy lehúzta volna rólam, felém mászott, miközben a paplan még rajtunk volt, szorosan hozzám simult és az arcomba suttogott.
- Nem tudom neked is feltűnt-e, de én is.
Egy ideig farkas szemet néztünk, aztán egy határozott mozdulattal lerúgtam magamról. Ezt az akciómat csak egy „aúú”-val kommentálta, én pedig felálltam és igyekeztem összeszedni a magassarkúimat, és a többi cuccomat. Gondolok itt a telefonomra, pénztárcámra, táskámra.
Miközben ezeket keresgéltem, alaposabban is szemügyre vettem a szobát. Kellemesen csalódtam, ugyanis a szoba, teljes mértékben harmonizált  a barnával. Letisztult, visszafogott, azonban volt benne valami, ami miatt szívesen laktam volna benne. Attól eltekintve, hogy pasi szoba, természetesen. A szoba közepén állt egy hatalmas francia ágy, amit egy-egy éjjeliszekrény karolt körül. Az ággyal szemben egy hatalmas plazma tévé kapott helyet a falon, nem messze tőle pedig szekrények, és egy kisebb asztalka, két hozzá illő székkel. Nem volt sem giccses, sem túl szerény, az én ízléseimnek tökéletesen megfelelt.
Egy ajtót fedeztem fel, ahogy megfordultam. Először azt hittem, valami gardrób szerűségbe vezet, de tévedtem. Egy kész fürdőszobára nyílt.
Azta. Nem lehet rossz élete ennek a srácnak, azt egyszer meg kell hagyni. A fürdőszoba látványától teljesen elöntött az érzés, hogy le akarok fürdeni. Szükségem van egy jó forró fürdőre, ha már gyógyszert nem is kapok. És mint már azt mondtam, amíg nem tudom meg mi történt tegnap este, maradok.
- Használhatom a fürdőt? – fordultam a még ágyban fetrengő, és a férfiasságát markoló srác felé. Hát, legalább már nem fekszik rajtam. Mindennek van ára, nem én kezdtem.
- Tök mindegy mit mondok, úgy is bemész oda, nem? – nézett rám összehúzott szemekkel.
- Pipa – vágtam egy elégedett mosolyt, majd bementem a fürdőhelyiségbe