Halihó Mindenkinek! :)
Meghoztam a második fejezetet, de előtte köszönetet szeretnék mondani a csodálatos fejlécért! Nektek mi a véleményetek róla?! Nekem nagyon bejön! :)
Meghoztam a második fejezetet, de előtte köszönetet szeretnék mondani a csodálatos fejlécért! Nektek mi a véleményetek róla?! Nekem nagyon bejön! :)
Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a történet folytatása!
Millió puszii :)
Millió puszii :)
Ennyi,
kifújt. Jesszusom. Nem érzem semmimet, sem a fejemet, sem a végtagjaimat. A fény
annyira elvakít, azt sem tudom, hol vagyok, nem tudom kinyitni a szemeimet.
Nagyon remélem, hogy Mason hazacipelt.
Ó, jesszusom, hol van már egy fájdalomcsillapító, vagy akármi?!Összeszedtem magam, óvatosan kinyitottam a szemeimet, de vissza is csuktam őket a hirtelen ért fényáradattól. Aztán újra megpróbálkoztam szemeim kinyitásával, immáron sikeresen. Egy ideig még szoktattam a világossághoz látószervemet, aztán körbenéztem a szobában.
Nem, ez határozottan nem az én szobám. Ahogy Masoné sem! Akkor meg mégis, hol a jó büdös francba vagyok?! Hogy tegnap mi történt? Na, ez egy igen jó kérdés. Nincs meg sok minden. Nagyjából annyi, hogy Masonnel táncoltunk, smároltunk, aztán ittunk, én egy ismeretlennel smároltam, aztán táncoltam egyedül, majd Mason valami szőkével smárolt, ezalatt én elmentem inni, jött valami barna hajú srác… Barna. Ó a francba!
Eddig annyira lefoglalt a hol létem és a tegnap történtek kiderítése, hogy
észre sem vettem, nem egyedül vagyok a szobában. Jobban mondva az ágyban. Van
egyáltalán rajtam ruha?! Van. Van?!
Akkor ezt most nem nagyon értem…
- Jóóóóóó reggelt! – vágódott ki az ajtó oly annyira hirtelenjében, hogy nekem még reagálnom sem volt időm. A szöszi az ajtóban, teljesen le volt fagyva, ahogy én is.Teljes mértékben elveszítettem a fonalat.
A mellettem szuszogó srácra emeltem tekintetem, aki elkezdett mocorogni. Most legyen oly szíves valaki, és magyarázza el, mi a fene folyik itt!
- Niall, felkeltetted már?! – szólalt meg egy másik hang, ami gondolom a szőkének szólt. Amint a barna hajú srác is meglátott, neki is csak úgy, mint a másiknak, elállt a lélegzete. Farkasszemet néztem 2, számomra teljesen idegen fiúval, akik cseppet sem díjazták itt létemet. Legalábbis ezt olvastam le róluk. Még jó, hogy nem láttak bele a fejembe…
- Ó a francba! – szitkozódott a barna hajú. Eddig még észre sem vettem, hogy végre képes volt felkelni. Legalább ő el fogja mesélni -bízom benne-, hogy mégis mit keresek én itt.
- Azt hiszem… mi mentünk. – szólalt meg a barna hajú, magával vonszolva Niallt. S bár még mindig tátott szájjal nézett ránk, az ajtót becsukta.
Az iménti jelenet eléggé felzaklatott ahhoz, hogy ordítva támadjam le a most már ébren levő barnát.
- Mégis, hogy a francba kerülök én ide?! – tettem fel az első, és azt hiszem egyetlen találó kérdést.
Ó, jesszusom, hol van már egy fájdalomcsillapító, vagy akármi?!Összeszedtem magam, óvatosan kinyitottam a szemeimet, de vissza is csuktam őket a hirtelen ért fényáradattól. Aztán újra megpróbálkoztam szemeim kinyitásával, immáron sikeresen. Egy ideig még szoktattam a világossághoz látószervemet, aztán körbenéztem a szobában.
Nem, ez határozottan nem az én szobám. Ahogy Masoné sem! Akkor meg mégis, hol a jó büdös francba vagyok?! Hogy tegnap mi történt? Na, ez egy igen jó kérdés. Nincs meg sok minden. Nagyjából annyi, hogy Masonnel táncoltunk, smároltunk, aztán ittunk, én egy ismeretlennel smároltam, aztán táncoltam egyedül, majd Mason valami szőkével smárolt, ezalatt én elmentem inni, jött valami barna hajú srác… Barna. Ó a francba!
Eddig annyira lefoglalt a hol létem és a tegnap történtek kiderítése, hogy
észre sem vettem, nem egyedül vagyok a szobában. Jobban mondva az ágyban. Van
egyáltalán rajtam ruha?! Van. Van?!
Akkor ezt most nem nagyon értem…- Jóóóóóó reggelt! – vágódott ki az ajtó oly annyira hirtelenjében, hogy nekem még reagálnom sem volt időm. A szöszi az ajtóban, teljesen le volt fagyva, ahogy én is.Teljes mértékben elveszítettem a fonalat.
A mellettem szuszogó srácra emeltem tekintetem, aki elkezdett mocorogni. Most legyen oly szíves valaki, és magyarázza el, mi a fene folyik itt!
- Niall, felkeltetted már?! – szólalt meg egy másik hang, ami gondolom a szőkének szólt. Amint a barna hajú srác is meglátott, neki is csak úgy, mint a másiknak, elállt a lélegzete. Farkasszemet néztem 2, számomra teljesen idegen fiúval, akik cseppet sem díjazták itt létemet. Legalábbis ezt olvastam le róluk. Még jó, hogy nem láttak bele a fejembe…
- Ó a francba! – szitkozódott a barna hajú. Eddig még észre sem vettem, hogy végre képes volt felkelni. Legalább ő el fogja mesélni -bízom benne-, hogy mégis mit keresek én itt.
- Azt hiszem… mi mentünk. – szólalt meg a barna hajú, magával vonszolva Niallt. S bár még mindig tátott szájjal nézett ránk, az ajtót becsukta.
Az iménti jelenet eléggé felzaklatott ahhoz, hogy ordítva támadjam le a most már ébren levő barnát.
- Mégis, hogy a francba kerülök én ide?! – tettem fel az első, és azt hiszem egyetlen találó kérdést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése